Azt hittem, gyorsan túlleszek az obligát közlésen, hogy a könyv címe egy a
regényben két sor erejéig idézett Mao Ce Tung-versből való, ahogy ezt ott a
szerző is az orrunkra köti.
Az viszont nem derült ki számomra, hogy cím miként lett ebből, mert az idő
legfeljebb finoman csordogál a ma kövei között, folyóként korántsem hömpölyög a
regényben, az átkozódáshoz szükséges érzelmi hevületet pedig legfeljebb Mao
neve idézheti meg a könyvben.
Fiam, leülhetsz, egyes.
Aztán belekukkantottam Mao verseibe, mert egyrészt kiderült, hogy a
publikált oeuvre nem beláthatatlanul nagy (magyarul is megjelent néhány vers),
másrészt gyanítottam valami orvul lapuló fordítással kapcsolatos árnyat a dologban.