A ‘Hét fantasztikus történet’, mely valójában ‘Gothic’, azaz a romantika felől nézve “gótikus”, vagyis lebegős szerkezetű: gazdagon díszített és kifinomult, mint egy csúcsíves boltozat, ugyanakkor sötét, rejtélyes és ijesztő, mint egy vízköpő ugyanabban a templomban…
Amennyire erőteljesnek éreztem a Babette lakomáját, annyira meglepő volt a hét történet világába csöppenni, ami éppúgy idézett Gulácsy-képet, mint Andersen-mesét. “A lány, aki kenyérre hágott”-ból a történet részvétlen, józan megvilágítása, a sápadt, halovány pasztellek közül kiragyogó “Naconxypanban hull a hó”-ról a mélységes tintakék égbolt tágassága, a mézes lassúsággal csorgó rumos citromsárga fények édessége, a narancsként guruló vörösök vidámsága és persze a hómeleg fehérek törékeny nosztalgiája jutott eszembe.