Hosszútávfutók arányossága a boncasztalon (Bíró Yvette: Futó; Sebastian Barry: Messze, messze; N. M. Kelby: Végtelen csillagtér)

A három könyvet közös nevezőre hozni meglehetősen szürreális vállalkozás- gondoltam elsőre, holott csupán írni szerettem volna róluk (ami a nevezőket illeti, matekból gyenge vagyok), aztán felrémlett a távolság mint közös halmaz (mit halmaz, ez egy sokhangú dolog, már-már kakofónia) és a fizikai lét kiszolgáltatottsága, amit a boncasztal a maga konkrétságában elég szépen megidéz, valahogy szintén közös vonás.

Lemondva a lasszózásról, mellyel a könyveket agyafúrtan és technikásan összeterelgetném, induljunk el lassan belendülve (esetleg a lasszózás szeszélyéből megmaradt pejlovon) a művek nyomában. Lesz, ami a fantáziánkat pörgeti fel, lesz, ami érzelmileg kerget meg, és lesz, ami az intellektusunknak nyújt némi tréninget.