2010. november 26., péntek

Az ész megáll, a kertész elkanyarodik

Nem is gondoltam , hogy ilyen gyorsan kiderül, hogy a franciakert kialakítása mennyire meghaladja az erőmet. Képtelen vagyok megtervezni és magamból az egyetlen idevaló darabot kiszakítani, és hiába ígértem NyáriKonyhát, Helyezkedő Sufnit és Rejtek-Ejtekhelyet, ez is túl kevés. 
Szűk, mint a nagy téli pulóver, amit rám akartak sózni egy boltban, és igen hosszan kellett magyaráznom mire megértették, hogy nem szeretem, ha pulcsi veszi körül a törzsem, ÉS pulcsi tekereg a nyakamban ÉS a karomat is takarja végig. Esélyem sincs, hogy bármit megérezzek a világból, hiszen közénk áll a pulcsi melegsége, a kis bolyhok meg szöszök- mintha csiga lennék hátamon a házzal, melybe bármikor visszahúzódhatok. Pedig pont azért megyek a világba, hogy kint legyek, nem azért, hogy elbújjak.