A gyorsan pergő cselekmény másutt egy 20 perces epizód lehetne egy krimisorozatban- hogy mitől hízik mégis filmnyi időre, az különös, mert semmi tupír, hímzés, habzás nincs- egy szikár dráma tiszta íve feszül benne úgy, hogy a szenvedélyek, jellemek, életesemények mégsem válnak sablonossá. Ha van a drámának "latinsága", ez az:
a keveretlen színekkel felvázolt figurák egyenes úton robognak egymás felé, minden súlyos, de a(z elszenvedett, vagy önként vállalt) halába lehet csak belehalni, az életen -legyen az 20 üres évnyi házasság, vagy életfogytig tartó néma fogság (a kettő olykor erősen hasonlít)- át kell vergődni valahogy. Ez a "valahogy" adja (vagy veszi el) a tartalmat, itt jönnek a legjobb viccek (az ügyészségre telefonálva például bejelentkezhet a Forradalmi Bizottság, vagy a spermabank is- adna, vagy venne?), a refrénszerűen ismétlődő gesztusok (nyitott-csukott ajtó), a csípőből tüzelt (és tényleg szellemesen, szívmelengetően szikrázó) megjegyzések. De persze mégiscsak bűntény van, vér és hosszan mutatott, sokszor felidézett, a halálnak éppúgy, mint a minden tekintetnek (tekintetben) kiszolgáltatott üres test, szemében mégis valami megfoghatatlannal (ami "bele van zárva"); korrupt rendőrség és bosszúálló gyilkos, lopakodó, baljós nyugalom és angyali ártatlansággal kivitelezett megtorlás. Bár az "ügy" hamar kitisztul, egyértelműek a szerepek és a végén lévő csavar is lassan-lassan felsejlik, az időbeli távlat nagyon elbizonytalanító: a szemekbe (vs lélek tükre, satöbbi) zárt titkok valóban ilyen lassan derülnek ki? Mi van azzal, ami láthatatlan helyre van zárva? (álkérdés, a válasz elhangzik a filmben, súgok: amikor a szenvedélyekről van szó) És mit csináljunk addig?
a keveretlen színekkel felvázolt figurák egyenes úton robognak egymás felé, minden súlyos, de a(z elszenvedett, vagy önként vállalt) halába lehet csak belehalni, az életen -legyen az 20 üres évnyi házasság, vagy életfogytig tartó néma fogság (a kettő olykor erősen hasonlít)- át kell vergődni valahogy. Ez a "valahogy" adja (vagy veszi el) a tartalmat, itt jönnek a legjobb viccek (az ügyészségre telefonálva például bejelentkezhet a Forradalmi Bizottság, vagy a spermabank is- adna, vagy venne?), a refrénszerűen ismétlődő gesztusok (nyitott-csukott ajtó), a csípőből tüzelt (és tényleg szellemesen, szívmelengetően szikrázó) megjegyzések. De persze mégiscsak bűntény van, vér és hosszan mutatott, sokszor felidézett, a halálnak éppúgy, mint a minden tekintetnek (tekintetben) kiszolgáltatott üres test, szemében mégis valami megfoghatatlannal (ami "bele van zárva"); korrupt rendőrség és bosszúálló gyilkos, lopakodó, baljós nyugalom és angyali ártatlansággal kivitelezett megtorlás. Bár az "ügy" hamar kitisztul, egyértelműek a szerepek és a végén lévő csavar is lassan-lassan felsejlik, az időbeli távlat nagyon elbizonytalanító: a szemekbe (vs lélek tükre, satöbbi) zárt titkok valóban ilyen lassan derülnek ki? Mi van azzal, ami láthatatlan helyre van zárva? (álkérdés, a válasz elhangzik a filmben, súgok: amikor a szenvedélyekről van szó) És mit csináljunk addig?